Meghatározása
Endometriózisnak nevezzük azt a kórképet, amelyre a méh üregén kívül, leggyakrabban a kismedencében elhelyezkedő, a méhnyálkahártyához hasonló szövet jelenléte jellemző. Az endometriózis gyakori, jóindulatú, ösztrogén-hormon függő, krónikus nőgyógyászati betegség, amely a termékeny korban lévő nők mintegy 10%-át érinti, menstruáció megjelenése előtt, illetve menopauza után elvétve fordul elő. Hazánkban kb. 180000, 15 és 39 év közötti nőt érint.
Jellemző tünetei a fájdalmas menstruáció, krónikus kismedencei fájdalom, fájdalom szexuális együttlét kapcsán, fájdalmas székletürítés és meddőség.
Kialakulásának oka ismeretlen, azonban napjainkig számos elmélet született a betegség kórlefolyásának tisztázására.
A legszélesebb körben elfogadott magyarázat, a Sampson által már a 1920-as évek elején leírt transplantációs elmélet, mely szerint a méhnyálkahártya sejtek/szövetdarabok retrográd (a hasüreg felé irányuló) menstruáció során, a petevezetékeken át jutnak a hasüregbe.
Az indukciós elmélet bizonyos embrionális eredetű sejtek külső tényezők hatására, méhnyálkahártya sejtetté történő átalakulásával magyarázza az endometriózis kialakulását.
Az immunológiai elmélet, melynek alapja az endometriózisra jellemző szubklinikai (klinikai tünetet nem okozó) hashártya gyulladás, amelyhez emelkedett koncentrációjú gyulladásos faktorok jelenléte valamint a hasüregi folyadék térfogatának és fehérvérsejt tartalmának növekedése társul, további lehetséges magyarázata a kórkép kialakulásának. A hasüregi folyadék hemoglobin eredetű nem fehérje részecskéi, hemtartalma és vasionból álló magja gyulladást serkentő anyagokként ismertek és szerepet játszhatnak az endometriózis kialakulásában több olyan általuk kiváltott folyamattal, mint például az oxidatív stressz kialakításával, a sejtkapcsolatok stimulálásával és a fehérvérsejtek (makrofágok) általi gyulladásos faktorok (citokinek) termelésével.
A napjainkban is folyó intenzív kutatások ellenére a betegség genetikai oka jelenleg nem ismert, ugyanakkor lehetséges genetikai tényezők szerepe is, hiszen érintett családokban előfordulási gyakorisága hétszerese az átlagpopulációénak.
Az endometriózis előfordulása az utóbbi években észlelhető emelkedése mögött környezeti hatások, különösen a dioxinok szerepe is feltételezhető.
A méhűr megnyitásával járó műtétek során méhnyálkahártya-sejt csoportok juthatnak a műtéti sebbe, vér- és nyirokreken keresztül pedig a szervezet bármelyik helyére.
Összefoglalásképpen elmondható, hogy az endometriózis olyan multifaktoriális betegség, melynek minden megjelenési formáját egyetlen jelenleg ismert kóroki tényező sem magyarázza.
Megjelenési formái
Az endometriózisra jellemző, felszínesen terjedő elváltozások leggyakrabban a kismedencei szerveken és hashártyán jönnek létre igen változó megjelenési formában. Az elváltozások lehetnek fehérek, barnák, vörösek, kékek és feketék, melyek kiterjedése apró gombostűfejnyi vérzéseken, víztiszta bennékű hólyagokon át nagyméretű endometriális felrakódásokig és kiterjedt összenövésekig változik.
Specifikus megjelenési forma a petefészek endometriotikus cisztája mely csokoládéra emlékeztető, alvadt vér tartalmú bennékéről kapta a csokoládéciszta elnevezést.
Mélyen infiltráló endometriózisnak (DIE- Deep Infiltrating Endometriosis) nevezzük a hashátya szintje alatt 5 mm-t meghaladó mélységben terjedő endometriózist.
Előfordulási helye a hüvely és vastagbél közötti kötőszövetes tér (spatium rectovaginale), a vastagbél egyes szakaszai (rectum, sigma), a húgyvezeték, a méhet függesztő szalagok és a húgyhólyag. Klinikai szempontból a betegség legsúlyosabb formájának tekinthető.
Az adenomyosisra a méhizomzatba szétszórtan vagy csoportosan elhelyezkedő méhnyálkahártya szövet jelenléte jellemző.
Egyéb helyen ritkán fordul elő endometriózis, a vakbelet, féregnyúlványt, rekeszizmot, mellkasi hashártyát, tüdőt, májat, hasi és kismedencei nyirokcsomókat valamint a központi idegrendszert is érintheti. Műtéti beavatkozás nyomán a méh megnyitásával járó műtétek, császármetszés valamint gátmetszés hegében jelentkezhet.
Az endometriózis tünetei
Endometriózis elheősége felmerül, amennyiben meddőség, fájdalmas menstruáció, krónikus kismedencei fájdalom, fájdalmas szexuális együttlét, fájdalmas székletürítés/véres széklet, hasmenés, görcsös székelési inger, fájdalmas vizeletürítés/véres vizelet, gyakori vizelési inger, deréktáji fájdalom és idült fáradtság szerepel panaszai között. Ezel szemben a betegség előrehaladott formái is teljesen tünetmentesek lehetnek.
Az endometriózishoz társuló kismedencei fájdalom oka lehet a hasüregben zajló krónikus gyulladás, összenövések kialakulása, valamint az endometriózis által érintett területek specifikus beidegzése. Amíg fájdalom mértéke a betegség mélyen infiltráló formájával egyértelmű összefüggésben van, addig felszínesen terjedő formák súlyossági foka és a fájdalom mértéke között kevés összefüggés mutatható ki.
Alhasi fájdalom miatt vizsgált betegek 40-60%-ban, míg meddőség miatt kezelt betegek 20-50%-ban fordul elő endometriózis. Az endometriózis és a meddőség kapcsolata, a súlyos kismedencei összenövésekkel járó formákon kívül, melyek rendszerint a petevezetők funkcionális károsodását okozzák, nem tisztázott.
A női nemi szerveken kívül előforduló endometriózis (endometriózis extargenitalis) jellemzője, hogy az érintett szervre specifikus, rendszerint menstruációval egyidőben jelentkező tünetekkel jár. A vastagbelet (rectumot és sigmabelet) érintő formák fájdalmas székletürítést és/vagy véres székletet okozhatnak. A húgyhólyagot illetve a húgyvezetéket érintő endometriózis fájdalmas vizeletürítést és/vagy véres vizeletet okozhatnak.
Az endometriózis diagnosztikája
Az endometriózis diagnózisának legmegbízhatóbb módja a kismedence hastükrözéses (laparoszkópos) áttekintése, melyet ideális esetben szövettani vizsgálattal egészítünk ki, jóllehet a szövettani eredmény negativitása nem zárja ki az endometriózis fennállását. Szövettani vizsgálat végzése javasolt a 4cm-nél nagyobb petefészekciszták és a mélyen infiltráló endometriózis esetében a rosszindulatúság kizárása céljából.
Fizikális vizsgálat során a méhet a kismedencében rögzítő szalagok érzékenysége, tömegesebb petevezetők/petefészkek, fixált hátrahajló méh vagy mélyen infiltráló endometriózisra jellemző fájdalmas csomós elváltozás felveti az endomtriózis lehetőségét. A bőrt érintő vagy hüvelyi feltárás esetén szabad szemmel látható formák esetén könnyebben diagnosztizálható.
Nem műtétes (nem-invazív) diagnosztikai módszer hiányában, a tünetek kezdete és a végleges diagnózis között átlagosan 8 év telik el, ezért gyakran találkozunk kiterjedt endometriózisban szenvedő betegekkel. A kései diagnózis, amennyiben a betegség kezelés nélkül marad, éveken át tartó életminőség-romláshoz illetve meddőséghez vezethet.
Az ezen a téren észlelhető jelentős fejlődés ellenére sem ismert elfogadható fajlagosságú és érzékenységű, a betegség diagnosztikájában használható laboratóriumi vizsgálat. A vérből kimutatott biomarkereken (pl.CA125) alapuló nem-invazív diagnosztikai eljárások hatékonysága elégtelen, értékük emiatt korlátozott.
A képalkotó eljárások közül a betegség előrehaladott eseteiben diagnosztikus értékkel a mágneses rezonancia (MR) és a speciális felkészültséget igénylő hüvelyi és végbélen keresztül elvégzett ultrahangvizsgálat bír.
A húgyutak érintettségének tisztázásában intravénás pyelographia és húgyhólyag tükrözés, míg a gyakoribb bélérintettség kórismézésében a béltükrözés valamint a bélrendszer kontrasztanyagos vizsgálata nyújthat segítséget.
Általában elmondható, hogy betegség enyhe formáiban a fent említett eljárások korlátozott értékűek és a laparoscopia az egyetlen diagnosztikus lehetőségünk.
Az endometriózis osztályozása:
Korlátai ellenére az egyetlen nemzetközileg elfogadott stádiumbeosztás az rAFS (Revised American Fertility Society Classification of Endometriosis) osztályozási rendszer.
Négy stádiumot (minimális, enyhe, mérsékelt, súlyos) különböztet meg a betegség a hashártyát és a petefészkeket érintő kiterjedése és mélysége, valamint a méhfüggelékeket (petefészek, petevezető) érintő összenövések típusa alapján.
A klasszifikáció az endometriotikus elváltozások színét három kategóriában (vörös, fehér és fekete) javasolja rögzíteni.
Az endometriózis kezelése
Az endometriózis kezelése a betegség stádiumának, a vezető tüneteknek (fájdalom vagy meddőség) valamint a páciens életkorának és családtervezési szándékának függvénye, melyet személyre szabottan, a betegség komplexitását figyelembe véve kell megválasztani.
Kezelés fájdalom szimptómák esetén:
Endometriózis gyanúja esetén a kórkép végleges diagnózisáig, elkezdhető gyulladásgátló vagy rövid ideig tartó hormonális terápia. A hormonális terápia célja a petefészkek működésének átmeneti visszaszorítása, ami szájon át szedhető fogamzásgátlók, hormon (gesztagének/ progeszteron) tartalmú méhen belüli fogamzásgátló eszköz (IUD), illetve egyéb készítmények (GnRh-analóg készítmények) alkalmazásával érhető el.
Diagnosztizált endometriózis kezelésére 6 hónapig alkalmazott petefészek-működés visszaszorító kezelés hatásosan csökkenti a betegséghez társuló fájdalmat. Az ebben az esetben javallott valamennyi hormonális készítmény egyformán hatékony, különbség csak a mellékhatásokban és az egyes kezelési módok költségében van. A gyógyszeres kezelés abbahagyása után a tünetek sajnos rendszerint visszatérnek.
Hastükrözés során valamennyi látható endometriotikus elváltozás eltávolítása csökkenti az endometriózishoz társuló fájdalmat, a kezelés minimális stádiumú endometriózis esetén a legeredményesebb. A műtéti technikákat összehasonlítva elmondható, hogy az elváltozások elektromos eszközökkel történő roncsolása vagy lézeres elpárologtatása hasonlóan eredményes, mint az elváltozások kimetszése.
Sebészeti lézerek alkalmazása lehetővé teszi a magas kockázatot jelentő helyen (bél, húgyvezeték, hólyag) elhelyezkedő elváltozások eltávolítását.
A napjainkban uralkodó konzerváló sebészi szemlélethez társuló kiújulási ráta 7-50% közötti.
A mélyen infiltráló endometriózis belekre, húgyvezetékre, májra és rekeszizomra terjedő eseteiben több társszakmát érintő sebészeti kezelés javasolt. A súlyos endometriózis sebészi kezelése nagy felkészültséget és tapasztalatot igényel, ugyanakkor a nőgyógyászati műtétek kapcsán ezekben az esetekben a legmagasabb szövődmények gyakorisága, 2-14% közé tehető.
Meddőséggel járó endometriózis
Minimális és enyhe endometriózis esetén, meddőség kezelése céljából alkalmazott hormonális terápia nem javítja a teherbeesési esélyeket. Ugyanakkor ezekben a stádiumokban hastükrözés során az összenövések oldása és az endometriózis elváltozások eltávolítása eredményesen alkalmazható a meddőség kezelésére, harmadik és negyedik stádiumú endometriózis esetén a sebészi kezelés eredményessége kérdéses. Kiterjedt összenövéseket követően, összenövés gátló anyagok alkalmazása csökkenti a műtét utáni összenövések kialakulásának esélyét.
Noha az endometriózis csökkenti az IVF (lombikbébi) kezelések eredményességét, súlyos endometriózishoz társuló meddőség esetén IVF-kezelés a választandó eljárás különösen társindikációk egyidejű fennállása esetén. A műtétek során tanácsos az endometriózis fertilitási index (EFI) meghatározása.
Endometriózis műtétje előtti tudnivalók
A műtétre való közvetlen felkészüléshez nyújt segítséget az alábbi összefoglaló:
Endometriózis műtétre készülök – Pócs Erika főnővér tanácsai
Kiegészítő megoldások
A pszichoterápia, a tradicionális kínai orvoslás valamint az akupunktúra, kiegészítő terápiaként alkalmazható az endometriózis kezelésében.
Végül, de nem utolsó sorban, kiemelten fontos szerep jut a betegek érdekeit képviselő civil szervezeteknek, akik a betegséggel vívott, néha reménytelennek látszó küzdelemben segítik az endometriózissal küzdőket és családjukat. A Női Egészségért Alapítvány az egyetlen bejegyzett magyar civil szervezet, amely felvállalta Magyarországon az endometriózissal kapcsolatos tájékoztatást és az érintett nők támogatását. Szakértők által lektorált hiteles információkkal, online elérhető és nyomtatott kiadványokkal, rendezvényekkel segítik az érdeklődőket és a hozzájuk fordulókat. További információ elérhető róluk a www.endometriozismagyarorszag.hu oldalon.